H.Gábor Erzsébet
A valódi kincs
Nem fájt még neki így, semmi, soha,
szívébe sújtott a sors ostora,
pofont az arcára attól kapott,
ki addig lelkének enni adott…
A kutya se tudja, hányat fial
- gazdája konokul rája rivall,
ideges, ahogy az alom telik -,
csak azt látja; mindet zsákba teszik,
s legdrágább kincseit az veszi el,
akit a legjobban szeretni mer,
aki, ha éhes volt, enni adott,
s nem járt el kezében soha a bot.
Furcsa az ember, és gyarló nagyon,
nem tudja mit ér az igaz vagyon;
a valódi kincs, a szívünkben él -
meghal az ember, ha szívet cserél,
ha eldobja azt, kit úgy szeretett,
szétzúzva porrá, az emlékeket.
Akkor fáj nagyon, ha attól kapod,
aki a tiédben benne lakott.
2017.02.08.