Vágyam hajt, mi lenne jobb és szebb,
de a léptem egyre nehezebb.
Régi lépcső nem várt emelet,
bámulni még tudom a hegyet.
Ha a táncban lábam lassú báb,
miért nem ülök le hamarább?
Ifjúként az élet mulatság.
Leesik egyszer a száraz ág.
Talán jól áll kezemben a toll,
nyílként a szó másba is hatol,
de érzelmet kevésbé csihol,
rájövök, hogy elszállt valahol.
Ha az ujjam kopott hegedűn
nem pattog már, szerintem is bűn,
marad sarokban a nyűtt vonó...
Én is, ha nem biztat hang, a szó.