VLAGYIMIR VISZOCKIJ: MENETELŐ KATONA DALA
Írta: Szollosi David Dátum: Február 14 2017 05:35:10
Gy.

Minket bántanak, vállam, nem hagyod!
Félre azt, ki holt, ki menthető!
Csendes harc előtt, harcban bősz vagyok,
Harc után – kenyérre kenhető!
Teljes hír


Походная песня – солдатская

Ну чем же мы, солдаты, виноваты,
Что наши пушки не зачехлены?
Пока еще ершатся супостаты -
Не обойтись без драки и войны.

Я бы пушки и мортиры
Никогда не заряжал,
Не ходил бы даже в тиры -
Детям елки наряжал.

Но вот как раз
Пришел приказ
Идти на усмирение,
И я пою,
Как и всегда,
Что горе - не беда.
Но тяжело в учении,
Да и в бою.

Раззудись, плечо, если наших бьют!
Сбитых, сваленных - оттаскивай!
Я перед боем - тих, я в атаке - лют,
Ну, а после боя - ласковый!

1974
________________________________


Menetelő katona dala

Azért, hogy nincs az ágyúinkon ponyva,
A bűnösök mi lennénk, katonák?
Míg fütykösét az ellen el nem dobja,
Itt birkózás lesz, háborús világ!

Lövegekbe, mozsarakba
Én soha nem töltenék;
Céllövölde sem láthatna,
Fenyőfát díszítenék.

Ma délelőtt
Parancsba’ jött,
Hogy fellélegzés van soron…
Dalom vidám,
Mint mindig rég:
A baj – csak semmiség!
De fárasztó gyakorlaton,
S nehéz csatán.

Minket bántanak, vállam, nem hagyod!
Félre azt, ki holt, ki menthető!
Csendes harc előtt, harcban bősz vagyok,
Harc után – kenyérre kenhető!

1974

* * * * *