VLAGYIMIR VISZOCKIJ: MENETELŐ KATONA DALA
Írta: Szollosi David Dátum: Február 14 2017 05:35:10
Gy.
Minket bántanak, vállam, nem hagyod!
Félre azt, ki holt, ki menthető!
Csendes harc előtt, harcban bősz vagyok,
Harc után – kenyérre kenhető!
Teljes hír
Походная песня – солдатская
Ну чем же мы, солдаты, виноваты,
Что наши пушки не зачехлены?
Пока еще ершатся супостаты -
Не обойтись без драки и войны.
Я бы пушки и мортиры
Никогда не заряжал,
Не ходил бы даже в тиры -
Детям елки наряжал.
Но вот как раз
Пришел приказ
Идти на усмирение,
И я пою,
Как и всегда,
Что горе - не беда.
Но тяжело в учении,
Да и в бою.
Раззудись, плечо, если наших бьют!
Сбитых, сваленных - оттаскивай!
Я перед боем - тих, я в атаке - лют,
Ну, а после боя - ласковый!
1974
________________________________
Menetelő katona dala
Azért, hogy nincs az ágyúinkon ponyva,
A bűnösök mi lennénk, katonák?
Míg fütykösét az ellen el nem dobja,
Itt birkózás lesz, háborús világ!
Lövegekbe, mozsarakba
Én soha nem töltenék;
Céllövölde sem láthatna,
Fenyőfát díszítenék.
Ma délelőtt
Parancsba’ jött,
Hogy fellélegzés van soron…
Dalom vidám,
Mint mindig rég:
A baj – csak semmiség!
De fárasztó gyakorlaton,
S nehéz csatán.
Minket bántanak, vállam, nem hagyod!
Félre azt, ki holt, ki menthető!
Csendes harc előtt, harcban bősz vagyok,
Harc után – kenyérre kenhető!
1974
* * * * *