Regélõ akác †
Írta: Sancho Dátum: Március 16 2008 10:24:03

---

T

Elmentél, és én még el sem köszöntem.
Velünk voltál, még meg sem köszöntem.

---

Teljes hír

---

Elmentél, és én még el sem köszöntem.
Velünk voltál, még meg sem köszöntem.
Hát már te is itt hagytál minket,
Kirõl fogom írni közös emlékeinket?

Tavaly arra sem mertem menni,
Hûlt helyed van ott, más semmi.
Meg a gyökerek, s a vihar törte gally.
Ennyi maradt, és egy könnyes sóhaj.

Évgyûrûid számolni hiába már,
Rád madár, gyermek, méh se jár.
Lettél izzó tûzifa, hamukupac,
Füst, felhõkben utat mutatsz.

Elmentél, és én még meg sem köszöntem,
Hogy vidám gyerekkoromat veled tölthettem.
Köszönöm sokszor, és még ezerszer,
Életembõl sohasem veszhetsz el.

S ha majd érzem az akác édes illatát,
Ha látom fürtös virágok ringását,
Rá gondolok akkor, nem másra,
Kiskorom nagy játékára, a regélõ akácra.