Rosszkedvűen értem haza,
fáztam a hűs, nyirkos ködben.
Rám mosolygott a hóvirág,
odakint a deres földben......
Kedves Hóvirág!
Lelkem most veled töltekezik.....
Látványod nyugalmat ad nekem,
csak engedd, hogy nézhesselek!
Várj, letörlöm könnycseppemet....
Hopp! Hallottad ezt a hangot?
Mintha lepattant volna a
szívemről egy béklyó... most jobb...
Mintha egy madár dalolna!
Érzed hogy dobog a szívem
kedves kis hófehér virág?
Nézlek téged s egyszerre csak
megszépül az alvó világ.