Kérdezi tőlem a viola,
hol van a tavasz és a csoda?
Te tudod a választ mondd, ugye,
mit mondjak neki, nem jön úgyse'?
Hazudnom kell, mert oly bánatos
társa tulipán is vágyna most
szikrázó napsütést szirmára,
kis kezét kulcsolja imára!
Drága tavasz-tündér hallod-e
szánj meg minket, arcod tartsd ide
ide, hol a legszebb bimbónk él
nyitná szirmait, kicsit még fél!
Nézz le ránk és bontsd ki szárnyaink,
teljesítsd a sok-sok vágyaink,
csupán élni, élni szeretnénk
add magad, tudom ez nem nehéz!
Március hava, ugye jót ígér?
Igérd meg, tudni fogod, hogy miért
virágba borul az életünk Veled,
hozd a fényt, illatozunk majd Neked!