Kiöregedtem,felszállt a füst
egyre kevesebb az út haza
Kihalt az ég,a mező csupa illat
a völgyben alszik a táj
A kín görcse a zuhatagban
hajnalodik,szerelmesek borzonganak
Elmúltak az évszakok.
Álruhában mentem a gyásznép közé
mindhiába,a halott kacsintva nézett rám.
Álltam csak álltam
Itt a vég véltem,hát leültem.
S egyszerre világos lett minden
Elém terült a csillagos éj.