Pócsa Józsefné
A költő nem beszél.
A költő nem beszél csak ír,
Szemében bánat és csak sír.
Betűkbe önti, mély bánatát,
Szó nem hagyja el ajakát.
A költő nem beszél csak ír,
Búcsúzik szerelmétől és sír.
Szótlanul ballag, már tovább,
Isten áldjon, menj tovább.
A költő nem beszél csak ír.
Ír, remél, míg csak bír,
Egyszer leteszi bánatát -
Tavaszba küldi sóhaját.
A költő nem beszél csak ír,
Új szerelem a gyógyír -
Szívét már másnak adja,
Emlékeit jégbe fagyasztja.
A költő nem beszél csak ír,
Egyszer nem lesz már ki sír,
Nincs már kitől, búcsúzzon,
Csak könyvei, miket lapozzon.
A költő nem beszél csak ír,
Sírhalom felett csak sír -
Bánatában csak verseket ír,
Sír, a sírhalom is csak sír.
2010. április 5.