Sűrű erdő közepében
összehajolnak a fák,
az ágakon mókus ugrál,
fészket rak a sok madár.
Gazdag, buja aljnövényzet,
repkény fut a fára fel,
itt találhat menedéket
apró vadnak rejtekhely.
fenn, a lombok sátorából
nem tűz át a napsugár,
nincsen itt fény, nincsen árnyék,
állandó a félhomály.
Nem járnak erre turisták,
sem a vadász, sem a csősz,
érintetlen őstermészet
álmodik, ha jön az ősz.
Fagyban állnak, mégsem fáznak,
sokáig élnek a fák.
meseerdő közepében
laknak mesefigurák.
Apró manók, tündérlányok,
éjszakánként táncot járnak,
szél hárfája muzsikál,
képzeletünk szellemei
őrzik az erdők titkát.