nem félreérthető a nappal
nem félreérthető az éjszaka
nem félreérthető tavasszal
a természet új illata
nem félreérthető a megható
nem félreérthető a szeretet
nem a falon fekete sziluett
és – sajnos vagy nem – a képzelet
nem téveszthető a pillantás
nem tévesztendő az álom
nem tévesztendő nyáron a csók
rétre huppanván, virágágyon
de téveszthető a vágyódás
félreérthető az akarat
téveszthető a szégyenérzet
kiváltható a gondolat
(Pápa, 2014. év végén)