Eleinte belemész majd a vitákba.
Sőt, talán még túl sokba.
Nem érted, miért van ennyi igazságtalanság,
hiszen nincsen benne semmi logika.
Nem érted, miért nem világos másnak,
hogy ki a hunyó, vagy ki az áldozat.
Aztán rájössz, ez pusztán a látszat.
A vita lényege maga a vita.
Később már csak magadat véded. Védenéd…
Vehemensen, miközben letaknyosoznak.
De a vakablakokon hiába is zörgetsz, hiszen
nem vagy elég jó holmi életbitorlónak.
Megéget, hogy még mindig más világos másnak,
hogy ki a hunyó, vagy ki az áldozat.
Megfáradsz, de az élet végül mégiscsak várhat,
mert az élet csodája, hogy semmi sem csoda.
(Pápa, 2014. év elején)