Bán Aladár: Hiába mondod / Vergeblich sagst du
Írta: Toni Dátum: Március 01 2017 08:39:42
M

S hiába mondod, hogy szeretsz, ha nincs
Szivedbe' szánalom
Azok iránt, kiket az árvaság
Osztatlan súlya nyom;
Teljes hír


Bán Aladár: Hiába mondod / Vergeblich sagst du

Hiába mondod ...

Hiába mondod, hogy hiszel, ha nincs
Szivedbe' szeretet!
A hol fagyasztó téli éj lebeg,
Ott Isten nem lehet.
Hisz ő maga a fény, a napsugár,
A tavasz és a nyár;
Hogy lenne ő ott, hol a hervadás
Hideg fuvalma jár?

S hiába mondod, hogy szeretsz, ha nincs
Szivedbe' szánalom
Azok iránt, kiket az árvaság
Osztatlan súlya nyom;
Kiket nem fűz lelkedhez semmi más,
Csak bús tekintetük,
Kik elhagyottak, testvértelenek
És árvák mindenütt!

Mert azt szeretni, a ki szült, nevelt
S érted tűrt, bánkódott,
Ki kétségedben lelke fényivel
Gyújtott zsarátnokot,
Vagy azt, kit egy tő sarjadékaként
Egy sors sújt s áld veled :
Szeretni azt, a ki téged szeret,
Ez még nem szeretet!

Ha szereted, kinek te senki vagy,
Kit más sors, föld nevelt,
Ha szereted mindazt, ki rászorul,
Hogy gyógyítsd, fölemeld,
Még azt is, ki tán bűnhomályba' jár
S hozzád kemény, hideg —
Ha így szeretsz, csak akkor mondhatod :
Szeretek és hiszek !...

Bán Aladár 1871 – 1960


Vergeblich sagst du …

Vergeblich sagst du, dass du glaubst, wenn in
dem Herz kein liebe ist!
Wo noch die frierende Winternacht herrscht,
dort ist kein Gott, gewiss.
Weil, er ist selbst das Licht, der Sonnenschein
der Lenz und der Sommer;
Wie könnte er dort sein, wo die Verwelkens,
kalte Winde toben?

Und umsonst sagt du, dass du liebst, wenn in
dein Herz, kein Mitleid ist,
gegenüber jener, die von Verwaisens
last, langsam erdrückt sind;
zu denen keins Verbindung hast, ausser
ihre trüben Augen,
die Verlassenen, ohne Geschwistern
und als Waise abtauchen!

Denn, den lieben, die dich gebar, erzog,
deinetwegen gekrümmt,
die verzweifelt schützte dein Selenheil,
vom Tief ins Licht geführt,
oder den, der als Sprössling eines Wurzelns
das Ziel teilt, ‘d dich berührt:
zu lieben jener, der dich ewig liebt,
das ist noch kein‘ Liebe!

Wenn den liebst, für wen du ein Niemand bist,
den, die in Fremde lebt,
wenn du alle liebst, die liebe bedürft,
pflegst, dass es Cousteau,
sogar die, die mit Schuld belastet sind,
‘d zu dir grob, wie ein Bube –
wenn du so liebst, nur dann kannst es sagen:
Ich liebe und glaube!

Fordította Mucsi Antal - Tóni