Albert Ferenc
Pajzán vágyak buja koszorúja
VIII.
Zengje el hárfahúr
Ez éjen teljesül romlásom vágya.
Zengje el hárfahúr románcunk dalát,
Vagy sírjon éneke sivár balladát,
S törjön darabokra szúrágta fája!
A remény gödrét tíz körömmel ásom.
Füledbe zsolozsmát duruzslok’ lágyan,
Míg Te, porrá zúzod férfiú vágyam,
Lohasztva ajzott, vérbő kitartásom.
Óh, kegyes hölgy, a könyörület erény.
Gyakorold e nemes kegyet, hisz látod:
A szerelem szép lírai költemény.
Itt ülünk ketten tüzes vágytól égve.
Karnyújtásnyira dédelgetett álmod,
Gátlások rongyait magadról tépd le!