Barátból idegen
Írta: Tina Kristine Dátum: Március 05 2017 21:07:42
V
Ismertből könnyen lesz ismeretlen,
Akár csak a barátból idegen.
Tegnap még fogtad a kezem,
Örültél a sikereimnek.
Teljes hír
Ismertből könnyen lesz ismeretlen,
Akár csak a barátból idegen.
Tegnap még fogtad a kezem,
Örültél a sikereimnek.
Együtt éreztél az örömömmel,
Vigasztaltál, hogyha kellett.
Mára ennek már hűlt helye,
Mintha nem is létezett volna.
Mindig mondtad: Barátom vagy!
Számíthatsz rám jóban s rosszba.
Kérdem én: Hova lettél,
Mi történt, hogy elszeleltél?
Lecsukom a szemem s kinyitom,
Hátha valami fájdalmas hóbort.
Pedig nem az, maga a valóság,
Pislogva keresem az okát!
Se magyarázat vagy beszólás,
Csak az üres tátongó homály.
Miért teszitek ezt, ti emberek.
Játszadoztok az érzésekkel.
Aztán meg megy a szöveg,
Senkit se érdekeltek.
Miért nincsen rám idejük,
Te hol vagy, ha igényeljük?
Sírsz, nincsen egy barátod,
Aki pedig lenne: eldobod.
Miért vársz többet, ha te se adsz,
Amiért azt hiszed különleges vagy.
Nem egyszer mondtam, itt vagyok,
Mégsem kellett a társaságom.
Elérted kedveljelek s higgyek,
A végére pedig jött: a döfésed.
Innentől kezdve vess magadra,
S szórakozz másokkal!
Akik ezt majd hagyják,
Tanulnak valamit, ne bízzál.
Nem vagyok én negatív ember,
De a sok rossz elrettent.
Hiába remélek s hiszek benne,
Ha cserébe csak átvernek!