A legnagyobb félelmünkről
Írta: farkas viola Dátum: Március 07 2017 12:52:44
Sz
Tudjuk és felfogjuk, körforgásban élünk,
Mégis a fontosra, soha sem figyelünk!
Pedig azt is tudjuk: átutazók vagyunk,
Földi létünk után, öröklétet kapunk!
Teljes hír
A legnagyobb félelmünkről
Tudjuk és felfogjuk, körforgásban élünk,
Mégis a fontosra, soha sem figyelünk!
Pedig azt is tudjuk: átutazók vagyunk,
Földi létünk után, öröklétet kapunk!
Na, de az elválást, félelmünk kíséri,
Hisz a földi ember, csak itt akar élni!
Hogy lesz majd odaát? Ki figyelne erre?
Még a gondolatot is kerüli, messze!
Pedig de jó lenne, arról többet tudni,
Hisz oda vágyódunk, ott fogunk pihenni!
Csak az a meghalás, az ne lenne közben,
S ami utána jön, visznek temetőbe!
Igaz, lehangoló, sok sírás és bánat,
Mivel egy oldalról érezünk szánalmat.
De ez megszületés, ott, a másvilágon,
Várják az övéi, túl van minden gondon!
Feledni kellene: Halál a kaszával,
Elborzaszt mindenkit, rút ábrázatával!
Mert Ő az igazság, szeretet Angyala,
Ő az ki megsegít, a legnagyobb bajban!
Jóságos angyalok, segítő szellemek,
Hálásak lehetnek Nekik az emberek!
Ők állnak ágyunknál, végső segítéssel,
Ott fenn ünnepelve, új megszületéssel!
Mivel hogy orvosok, és legjobb szülészek,
Védő oltalmukban vannak az életek!
Amikor a Földön kisbaba érkezik,
Ott fenn könnyhullatás, aggódva kísérik!
A teremtés csodája, tudjuk mindannyian,
Kegyelem a Sorsunk, mert Földön dolgunk van!
Ha már itt élhetünk, egyszer el kell válni!
Örömmel mehetünk, otthonunk fog várni!
Budapest, 2017. március 7.