Kikeleti pirkadatban táncot lejt a napsugár,
Felengedett fagyos földből kibújik a kisbogár.
Ébredezik a pacsirta, dallamosat csilingel,
Tavaszi szellő simogatja tollát langy meleggel.
Nyújtózkodó, ágas-bogas akácfán ül a rigó,
Szelíd szellő szenderül, röppen a falánk meggyvágó.
Pajkos napsugarak a huncut felhőn táncot ropnak,
Csillámló zöld mezőn a tulipánok kinyílanak.
Sebesen szaladó patakban fürdik az őzgida,
Közelében figyel minden zörejre anya dada.
Mosolyog a fenyőfa ágán a szelíd kis mókus,
Csillogó szemében ragyogás, kéregető koldus.
Puha pázsiton ringatózik a pajkos pipitér,
Szökkenő szöcske hegedül s hallgatja a kisegér.
Szárba szökken hóvirág, krókusz, s az illatos jácint,
S a felkelő magányos hold, lenyugvó napra tekint.
Benépesül kora este az ébredező vadon,
Kacér kabóca kacarászik a nedvedző fákon.
Kikönyököl odújából az ásítozó kuvik,
Korgó gyomrát megtömi, s kajánul elmosolyodik.
Hold lágy fénye bevilágítja a gránitos berket,
Fekszem a fövenyszőnyegen, s bámulom a fényeket.
Fényes csillag tekint le pajkosan, vidáman reám,
S én nyugodtan pihenek, mert jól tudom, ő vigyáz rám.
2015.