Ezernyolcszáznegyvennyolc
Ó, ezernyolcszáznegyvennyolc, te példa,
Hogy szabadságharc sem megy egyedül,
Hogy szövetséges kell, egy egész gléda,
Mely megtámogat kívül és belül.
E haza körül éltek kisebb népek,
Nemzetiségek, legalább tucat,
Kik nagyon vágyták a függetlenséget,
És nem akartak osztrák kényurat.
Állhattak volna a mi oldalunkra,
Ha kaptak volna rá garanciát,
Hogy nem ülünk majd később a nyakukra,
És tiszteljük az egyenlők jogát.
De nem ígértünk nekik semmi többet,
Mint amiket az osztrák is adott,
Így seregünkbe önként nem is jöttek,
Nem remélvén a kívánt holnapot.
Te, ezernyolcszáznegyvennyolc, tanulság,
Kik körülvettek akkor, ma is ők,
És nem felejt, ki csalódott… Nem újság,
Hisz’ ma sem járnak másképp az idők!
Elődeink, ti negyvennyolcas hősök,
A sírotokban csak nyugodjatok;
Nem riadoznak már a csatakürtök,
De én azért még nyugtalan vagyok.
* * * * *