Több évtizede elvesztetted,
de tudom mégis fáj
hiszen érzem úgy szeretted
szemed mást nem lát!
Évek múlnak kegyetlenül
rád tört a magány
égő szíved meg sem rezdül
és ez örök talány...
Fájdalmad az évek során
t'án csendesült kicsit
elfeledni nagyon sok ám
kedvesed perceit...
Nem pótolja soha senki
a nyomába sem ér,
így szokott ez sajnos lenni
rád borul a nem lét!
De azért még összeszeded
magad, tudom azt jól
segítek, mert barát szeret
hisz' élni csudajó!