Szerelmem, szoríts öledbe, szoríts erősen,
mintha gyermeket szorítanál emberként, de ne keményen,
és a küszöbön állj készen egy másik induláshoz,
melynek levegőjében más harangok zengve hívnak az esti imádsághoz.
Már semmim sem maradt a régi természetemből,
ingatag és rossz, elveszett a mesékben,
de nagyon visszavágyom az első szerelmemet,
várva, hogy újra kihajt abból, ami te vagy.