Futótűzként terjed a vágy
még élni szeretnék,
ereimben forrong a láz
ne legyen vége még!
Megküzdök az óriással,
van még t'lán fegyverem,
szeretettel, mondd, mi mással,
míg élek, kell nekem!
Jöhet zápor, csúf zivatar,
mennydöröghet, szakadhat!
Nem sírok, most itt mit akarsz?
Barát nem maradhatsz!
Óriás vagy, azt gondolod?
Lelkem téped szét csupán?
Szavaidat nem fontolod?
Élsz kegyetlenül s bután?
Nem vihetsz el, nem kell mennem,
még élni szeretnék,
nem tépázod tovább lelkem,
lantom nem teszem még!
Sőt, ha hallod, vidám zeném,
összezúz a bús magány,
nem nyújthatod kezed felém,
madár dalol valahány!
Azt dalolja szép az élet,
akkor is ha túl rövid,
óriás vagy, de nem félek,
botladozz minden rögig
akkor sem érsz utól soha,
mert én szeretni tudok,
amire Te képtelen vagy,
mondd, eszedbe jutott?