Mégis, belõlem holnapra csak ez marad.
Igaz volt minden szó, mit valaha mondtam,
Mit szorítva Téged, füledbe súgtam!
Nem hazudtam, hogy Te vagy az egyetlen,
hogy megölsz, ha nem leszel mellettem.
Hát most búcsúzom, vár Rám a semmi,
Itt nincs helyem, el kell hát menni.
Nélküled nem merek új holnapra ébredni,
S tudom, sosem foglak, míg élek feledni.
Elmegyek, mert szeretlek, s jobb lesz így talán,
Ennél az életnél, tudom, jobb a halál!
Búcsúzom, Szívem, legyen boldog életed,
Írasd majd fejfámra: Halálosan szeretett!