Táncpengémet el nem csúfítja csorba.
Hányjatok csak fel, minden szart a képre,
Köpjetek gúnnyal az összes szentségre!
Nem vagyok csordatag, váltómat járom,
Agyban és földön új mezõkre vágyom.
Én szabad lelkem nem bírja a zablát,
Tanárként tömtem meg magam kobakját.
Kijártam már az élet iskoláját,
Betömtem sokszor pénzsóvár pofáját.
Mire jutottam, pedig tettem érte,
Isten nem felelt, Sátán lelkem kérte.
Nem volt senki, ki komolyan vett volna,
Tollam farkasként üvölt fel a Holdra.
Új utakra hágva elkísér az átok,
Értem én a célzást, s én is köpök rátok.