Éjszaka az erdőben,
Minden olyan halk,
Mint minden este,
Amikor aludni tér,
A hangos magány.
Rezenéstelen a táj,
Ott ahol a halál is,
Csak halkan jár,
Mert itt nincs semmi,
És nem él senki.
Apró lények víg dala,
Hasít bele az éjbe,
De még sincs vége,
Az itteni létnek,
Mert bizony élnek.
A fák hangjai,
Megtörik a csendet,
Így megy minden este,
Lassan napfelkelte,
Elbújnak a lidércek.