Ex
Írta: ILLC G3C Dátum: Március 22 2017 12:49:08
Sz

Ha képet festenék a régi időkről,
Köddé vált napok letűnt emlékeiről,
Rajta lennél te is valahol úgyhiszem,
Hiszen te voltál egykoron mindenem,

Teljes hír


Ha képet festenék a régi időkről,
Köddé vált napok letűnt emlékeiről,
Rajta lennél te is valahol úgyhiszem,
Hiszen te voltál egykoron mindenem,

A szerelmed elvakított engem teljesen,
De te láthatóvá tettél mindent, kedvesem,
Hogy egy életen át nézhessem az arcodat,
Mégis egyszer az egésznek vége szakadt,

Emlékszem még a tegnapokra, néha feldereng,
S sátom ahogy kéz a kézben sétálgatsz velem,
Látom az éveket melyekben, végig itt voltál,
A szemem előtt van minden, emlékszem még rád,

Mind megfesteném ami egyszer szép volt,
De mellé azt is ahogyan később megfakult,
Miként élénk vidám színek, egy pillanat alatt,
Az elmúlás szürke gyászvirágaivá hervadtak,

Elengedted kezem, s közénk szakadék hasadt,
Elmúlt a kéjes mámor egy pillanat alatt,
Üresség vette át, a szívdobogás zaját,
És nem hallottuk soha már egymás hangját,

Emlékszem még a tegnapokra, néha feldereng,
Milyen furcsa is volt akkoriban nélküled,
Manapság minden más, vissza nem hoznám,
A közös éveinket akkor sem hogyha tudnám,

Emlékszem még azokra a régi szép napokra,
Látom ahogy együtt éltünk mosolyogva,
De mára az egészből semmi sem maradt,
És tudom, hogy nem is lehetne máshogyan,

Ha képet festenék, az elmúlt időkről,
Megfestenék mindent, a leges-legelejétől,
Rajta lennél te is a múltam festővásznán,
Hiszen szerettelek, és emlékszem még rád.