"Barátaimmal..."
Írta: gufi Dátum: Március 22 2017 14:38:08
Sz
A rakpart alsó lépcsőfokáról
az egykoron volt kék Duna,
/ma zavaros, haragoszöld
színben fodrozó,/ monoton
Teljes hír
Albert Ferenc
„Barátaimmal…”
A rakpart alsó lépcsőfokáról
az egykoron volt kék Duna,
/ma zavaros, haragoszöld
színben fodrozó,/ monoton
hömpölygését figyelem.
Nagyokat hallgatunk hárman:
a múlt, a jövő, s én a jelen.
- Mi az mi bennem érdekfeszítő?
Szóla a múlt, s néz rám fürkészőn.
- Tudod drága barátom
igaz a mondás miszerint:
Múlt nélkül nem lehet jelen,
s ez által elképzelhetetlen a jövő.
A múltam te vagy,
gyökeredből sarjadtam;
benned tisztelem:
Szüleimet, és az Ősöket.
- Velem mi a helyzet?
Kérdi megszeppenve a jövő.
- Veled kissé hadilábon állok,
sajnos homályosan látok.
Nem élesek a kontúr vonalak,
a film olykor elszakad.
De hogy van jövő, az bizonyos,
a kép bár kissé zavaros,
ám hajtottam ágat, mely
gyümölcsöt termett,
és mikor az beérett,
magvai hajtottak új sarjakat…
Bizonyságként halljátok szavam:
- A múlt, a jelen, s a jövő,
mind, mind egy tőről fakad!
Most megyek barátaim;
folytatom a számomra kitűzött utat,
akár a Duna, mely meg nem unva
fáradhatatlanul szalad a cél felé,
pedig elméjébe táplált a tudat:
hogy útja végén tengerbe vész…