Hirtelen csendült a muzsika, a virágkoncert:
kinyílt a hóvirág, bimbót bontott a barka.
Tavasztündér termékenység- port dalolt a földre,
s vidáman cserregett a derűlátó szarka.
Megújult a tar természet, a kopár faágak
büszkén, dús sziromfátyol- tiarát viseltek.
Zsongott minden, az erdő, a rét, dongott a dongó,
zümmögött a méh. - Nézd csak, most reánk figyeltek!
Ó, kedves, kis madarak, simogató napsugár,
puha, szelíd szellő, drága, csobogó forrás!
Bennetek fürdetem most az arcom, szívem, lelkem,
simuljatok hozzám! Oh, mennyi szépség, csodás!