A szemembe már rég nem néznek,
Ismerősök, kikre rá sem ismerek,
A sok barátom, mind nagyon szeret,
De az utcán köszönni elfelejtenek,
Ha nem találnak meg az interneten,
Akkor halott vagyok, nem is létezem,
Profilok nélkül, nem tudják nevem,
Hisz nem kézzel fogható az életem,
De a szívünk még nem digitális,
Ereinben a vér nem lesz bináris,
A számítógép, csak egy néma gép,
De az ember igazi, ő hús és vér,
Figyelj rám, ha hozzám beszélsz,
Tedd el a telefont, és engem nézz,
Mondd el a hangodon, hogyha baj van,
Ne csak chatelj otthon a szobádban,
A médiákban mindig zajlik a nagy élet,
Az üzenőfalakon, sok a megértő lélek,
De szemtől szemben, kevés az igaz társ,
S ők is, a szeretet nevében köpködnek rám,
De a szívünk még, nem csak alkatrész,
Nem egy csavar amit bárhol kicserélsz,
Az érzések, nem programozott gépek,
Az ember még ma is test és lélek,
Hát nyújtsd ki, és fogd meg a kezet,
Szeresd a szívet mely téged szeret,
Kelj fel a TV elől, ne állj a sorban,
Az élet nem egy tény a híradóban.