Élet-töredék XII.
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Március 17 2008 17:09:04
I
Kérlek, ne hagyj itt, ne hagyj egyedül,
Mosolyom csak a megfagyott pillanat;
Teljes hír
I
Élõ halott
Kérlek, ne hagyj itt, ne hagyj egyedül,
Mosolyom csak a megfagyott pillanat;
Mit a kényszer csodálva arcomra küld,
Hogy ekképp rajzolja vonzóbbra ajkamat!
Hamis mosolyt festve, rõt krétával;
Hazug-pirost, de vér-vesztett ajkakat,
Mint régi langy estéken pírt látva,
Az elbukó Nap után, a horizont alatt!
Míg rongy kezembe temetem arcom,
S gondolataim, mik régi víg-kaland,
Majd, most már csak görcs a torkom;
S könnyeim szöknek a redõi alatt!
Könnyben ázva egy Világot siratok,
Végsõ pillanatban, már csak egy élõ-halott vagyok!
20071113
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!