Fényárban lebegő Fenség, ó, halld atya-isten!
Ostoba bűn, ha kiserked drága fiadnak a vére!
Tán nem elég megrázó látnod a kínt a szemében ?
Hőn szeretett, a magányos, halhat-e fenn a kereszten,
megfeszitetten, mint utonállók-gaz-sunyi latrok?
Síró széllel várni a percet, földre le döntse
kínjai fáját, bűnhődéstől megszabaduljon.
És lőn semmisitő-e az óra , vagy égbe emel majd?
Áldani fogják úgy a nevét még több ezer évig...