Emily Dickinson: The Single Hound
CXLVI
I did not reach thee,
But my feet slip nearer every day;
Three Rivers and a Hill to cross,
One Desert and a Sea—
I shall not count the journey one
When I am telling thee.
Two deserts—but the year is cold
So that will help the sand—
One desert crossed, the second one
Will feel as cool as land.
Sahara is too little price
To pay for thy Right hand!
The sea comes last. Step merry, feet!
So short have we to go
To play together we are prone,
But we must labor now,
The last shall be the lightest load
That we have had to draw.
The Sun goes crooked—that is night—
Before he makes the bend
We must have passed the middle sea,
Almost we wish the end
Were further off—too great it seems
So near the Whole to stand.
We step like plush, we stand like sno
The waters murmur now,
Three rivers and the hill are passed,
Two deserts and the sea!
Now Death usurps my premium
And gets the look at Thee.
Emily Dickinson: Gyarló Ember
CXLVI
Bár el nem érlek,
én naponta lábam sürgetem;
Három Folyón és Hegyen át,
Pusztán és Tengeren –
Van út, melyről nagyon nehéz
beszélni is nekem.
Két puszta - és egy évnyi fagy
adott erőt talán –
hogy elsőn túl, a második
hűsnek tűnik csupán.
A Szaharán a Jobbodért
átkelni nem nagy ár!
A tenger vár. Fürgébben, láb!
Nekünk nagyon kevés
idő jutott játékra tán,
s itt sincs semmittevés,
bár ez lesz most a végső és
legkönnyebb terhelés.
A Nap hanyatlik – este lesz –
de nincs teljes setét,
a víz felén túljutva azt
reméltük, jössz elénk,
te messzi cél – s a Teljesség
csodája itt elért.
Lábnyom vagyunk, mi hóval vész,
csak víz zúg végtelen,
eltűnt három folyóm, hegyem,
két pusztám, s tengerem!
Halálé lett látványod is,
még az se járt nekem.