Rám talált a hajnal, odakint a parkban,
ott ültem magányosan, csöndben, a hársfa alatt.
Könnyeimet nyeltem, ott a víztükörben.
Fájt a szó. Az éji szél cirógatott eközben.
Árnyas szigeten sétáltam komótosan,
egy galamb búgott, burukkolt szépen, dallamosan.
Megdobbant a szívem, vigasztalni próbált,
szívét kitárta, szárnyával átölelt, megsajnált.
Röppent a többi is, egész madársereg,
kórusban rákezdtek, zengett az egész rengeteg.
Hit gyúlt szívemben, pattant a lélekbilincs,
Ez ám az igaz szeretet! Ez az igazi kincs!