Felébredt az egész
Föld, a hamvas, zsenge éden.
Kitárta a lelkét
a vidám, selymes napfényben.
Gyökerek nyújtóznak,
kíváncsian leskelődnek.
Szárak kandikálnak
rügyek csöndben szemlélődnek.
Kipihente magát
vörös mókus is a télen.
Dúdolja szív dalát
szelíd nősténynek a réten.
Udvarlás hevében
kergetőznek az avarban.
Varázs ül szemében
sokat sejtető zavarban.
Dalol a rengeteg,
mező illatát fújja szél.
Madarak zengenek,
rózsás remény is újra kél.