Elmondanék mindent, de nem áll össze még,
Se szó se vágy se érzelem, mely bennem él,
Látlak magam előtt még ha nem is vagy velem,
Bármerre vigyen is a szél, kellesz nekem,
Elmondanék mindent, de nincsen rá mód,
Mert nem ismer az ember erre igaz szót,
Legyen elég annyi most, hogy szeretlek,
Járjak bármerre is, a szívem csak tied,
Veled vagy nélküled, de sohasem mással,
Őszinte életet nem élhetek hazugságban,
Mindaddig míg élek, hozzád hű maradok,
A szívemben örökké csak egy hely kiadó,
Érted vagy miattad, ez mit sem számít,
Amíg te vagy az egyetlen nem érdekel másik,
Így megyek tovább, még ha hosszú is az út,
Bármit hozzon a múló idő, bárhogy is alakul,
Érted és csak miattad, semmi más nem számít,
Te vagy aki megadtad, mit más sehogy sem bírt,
A hatalmas sziklák helyén kicsi szívem lüktet,
Te vagy ki a kétségeket mind ketté törted,
Ó elmondanék mindent, de az idő mindig sürget,
Hisz bármilyen végtelen is, csak egyszer élek,
S egy életút túl kevés hogy mindent visszaadjak,
Mindent mit a közös perceink alatt tőled kaptam,
Hát menj, élj tovább, örökké légy ilyen csodás,
Nem létezhet a földön hozzád hasonló senki más,
Belőlem is csak egy van tudod, én sem leszek más,
Csakis tőlem neked szólhat egy ilyen vallomás.