Mert ha nem ismerlek meg,
és ha nem tör be a net,
talán máig sem ragad magával
az ihlet, hogy szántszándékkal
vessek ki magamból mindent,
s potyogtassam vagy ontsam
magamból a verseket.
Pedig rég is teremtődtek versek,
ám poklom mélyére rejtőztek,
sőt... néha szégyenkezve,
hogy rá ne találjon valaki,
én s a versek ne legyünk
meg nem értőknek nevetség tárgyai,
meg is semmisítődtek.
Alkonyomon, ennyi mindenen át
felvállaltam énem s verseimet,
nem bánom most már, hogy így lett.
Ennyi év alatt tőlük, ha csak
én lettem gazdagabb, azt mondom,
én így éltem meg vigaszt, értést,
s egy élhetőbb életet.