És hányszor leheltem rá forró csókot titokban?
Hányszor simított testemen tekinteted?
Hányszor mozdult kezed felé sután kezem?
Egymásba olvadt tekintetek,
Te kedves rokonlélek.
S, lassan búcsuznunk kell,
S tudom fáj neked is, nem mondod,
De hiányom átjárja kiürült lelked...
Múltkor ölelésre mozdult a kezed,
Mindketten belepirultunk...
Lesütött szemek...
Hányszor álmodtam, hogy egyszer magadhoz szorítasz?
Hányszor csábított a tiltott gyümölcs?
És hányszor engedtelek el magamba sírva,
Hányszor kerestem lelked titkait, mit örökre eltakartál?
S én hányszor nyíltam meg elõtted?
S mégis épp oly jól ismerlek...
Hányszor csaltam mosolyt arcodra?
Szerelmet, barátságot loptam,
ragaszkodnék, szeretném viszonozni mozdulatod,
Át akartam lépni a láthatatlan korlátot,
Mi köztünk feszül.
S lám Te megtetted...
S én voltam aki megijedt,
Önkéntelenül léptem hátra,
Hallható volt szívem dobbanása...
Nem félek, csak féltelek,
Örökre elveszítelek.
Könnyezem...
Hányszor töltöm meg, és ürítem ki, lelkünk kutjait?...........