Rajtad áll
Írta: ILLC G3C Dátum: április 08 2017 12:20:59
Sz
Néha a dolgok nem jönnek össze,
Sokszor amit szeretnénk elkerül messze,
De az életet nem kívánságműsorként éled,
Rajtad kívül létezik még ezerféle lélek,
Teljes hír
Néha a dolgok nem jönnek össze,
Sokszor amit szeretnénk elkerül messze,
De az életet nem kívánságműsorként éled,
Rajtad kívül létezik még ezerféle lélek,
És ez a világ nem tud mindig mindnek megfelelni,
Ha földhöz vágod magad sem tudod erőltetni,
Nem fog minden egyes percben a te kedvedre tenni,
Ha valamit szeretnél azért neked kell tűzbe menni,
De a beteges önsajnálat, meg az azért is szenvedés,
Rosszabb mint a semmi mert abban csak tönkremész,
Persze neked megfelel mert biztos majd megoldja a világ,
És ha épp nem úgy sikerült az úgysem a te hibád,
Rossz minden mert senki nem lépett helyetted,
A híd nagyon messze van, s a túlpart nem jön érted,
Romokra ugyan építhetsz égig érő várat,
De egy ilyen tákolmány csakis romokon állhat,
Persze tanács neked nem kell, úgyse tudja senki,
Milyen szar az életed és mennyire tud fájni,
De azért kiteszed az ablakba hogy láthassa bárki,
A nyomor utca tizennégyben lehet megsajnálni...
Pedig boldog élethez szép jövő kell,
Nem a múltból összefércelt törékeny üveghegy,
Semmit sem ér még ha kacsalábon is forog,
Amíg te csak a hibáidat a hibáiddal szorzod,
De szenvedj csak ha ez lett neked a mindened,
Más úgysem tudhatja mégis mi a jó neked,
Sokkal szebbek a szakadt, omladozó romok,
Építs hát fel valami életnek nevezett roncsot,
Mert ez a hozzáállás mindig olyan megnyerő,
Minek is tervezzünk ennél jobb és szebb jövőt,
Vonaglani ebben egy egész életen át,
Minden ember vágyainak az állj, netovább,
De keresd csak az ürességed ha az jó neked,
Én nem szólok már többet egy szót sem neked,
A szavak bennem feléd már régen elhaltak,
És nem én akartam így, ezt te választottad,
Én nem mondok már semmit, a szám hiába nem jár,
És nem is érdemli meg olyan, akinek fáj az igazság,
Nem hagyja el számat többé soha jó tanács,
Hogy valaha is meghallgattad csak képmutatás,
Élj csak boldogan a romjaid között,
Én hátra nem nézek, csak előre török,
Egyszer összedőlt álmokra nincs szükségem,
A jövő az én váram, én ott építem az életem.