Radmila Marković
Eddigi életem
A világmindenség sem segíthetett rajtam,
amikor rám dobta nagymamám
fekete kendőjét az éj, mert
nem villogtak ilyenkor
csillagok az égen, mert
csillagközi, fekete útról
senki sem jött megfogni a kezem.
Szédülve zuhantam,
majd felszálltam, és
még feljebb, agyam
tisztán látott szemem helyett,
mennyire átlátszóan egyszerű,
és fájdalmasan szép volt
eddigi életem.
(Átdolgozott versem)