Holdtöltének éjszakáján,
jaj, de szép volt éji sétánk,
az erőben nem félünk,
még csak el sem tévedtünk.
Úgy szerettem mindig az erdőt,
ismertem minden fát, virágot,
ott nőttem fel tíz éven át,
Apám erdész volt, régen már.
Elvittem a szereelmemet,
a jelenlegi férjemet,
megmutattam a kisházat,
amit Apám épített.
Holdtölte volt, jaj, de rég volt,
akkor még csak udvarolt,
de a csodálatos emlék,
még ma is lelkembe hatol.