várni a legroszabb dolog,
míg az agyad folyton forog,
nemtudod mithoz a holnapod,
az idõ áll s nem forog.
csak várni-várni,
s csak azt látni,
mit hoz a pillanat,
mi folyton elragad.
s az idõ nem telik,
csak téged dühit,
hogy nem halad sehova,
sem az idõ sem az óra.
a mutatója egyhelyben áll,
mint egy feltûzött bogoár,
mozdúlni nem bír, nem akar,
rezzenéstelen mint télen az avar.
de végre valahára vége,
megérett a várakozás gyümölcse,
így az idõ ismét halad,
s mindenki boldog marad!