DANNY GÜRTLER: A HUMOROM!
Írta: Szollosi David Dátum: április 10 2017 11:19:51
Sz

Figyelj, az voltam: hetyke franc,
S mert bukszám látott sok gubát,
Lehúztak gyakran… Nincs gubanc!
Fütyültem rád, te Nagyvilág!

Teljes hír


Mein Humor!

Hört zu, ich war ein kecker Fant,
Im Beutel hatt’ ich leidlich Geld,
Von vielen wurd’ ich oft verkannt,
Was tat’s — ich pfiff auf alle Welt.
Die Lebenslust ich nie verlor —
Heidi — ich hatte ja Humor!

Die Frauen rissen sich um mich,
Weil ich der Liebe Meister war,
Doch nur die Schönsten liebte ich,
Nicht einer blieb ich treu im Jahr.
Die Lust zur Lieb’ ich nie verlor —
Die Frau’n betrog ich mit Humor!

Hei, lustig war’s im Zecherkreis,
Wo mancher Humpen ward geleert,
Errang im Trinken oft den Preis,
Von Freunden wurd’ ich hoch geehrt.
Wenn ich auch die Balance verlor,
Sogar im Rausch hatt’ ich Humor!

Einst ging’s mir schlecht — War ohne Brot,
Die guten Freunde braucht’ ich jetzt —
Doch keiner half mir aus der Not,
Stets wurd’ ich vor die Tür gesetzt.
Den Menschenglauben ich verlor —
Ein Freund nur blieb mir mein Humor!

Ja, mein Humor blieb stets mir treu,
Er gab mir wieder frischen Mut,
Beseelte mich mit Kraft auf’s neu’,
Er war für mich das höchste Gut,
Drum blick’ zum Himmel ich empor,
Erhalt’ mir Gott stets den Humor!
___________________________________


A humorom!

Figyelj, az voltam: hetyke franc,
S mert bukszám látott sok gubát,
Lehúztak gyakran… Nincs gubanc!
Fütyültem rád, te Nagyvilág!
A kedvem szárnyalt csúcsokon,
És volt, igen, volt humorom!

Köröttem rajzottak a nők,
És Ámor lévén mesterem
A legszebbek lettek nyerők,
De hű nem voltam én sosem.
Nem hagyott cserben libidóm,
És nő-csali volt humorom!

Hej, volt víg asztaltársaság,
Hol korsó jó néhány ürült,
S mert én fizettem italát,
A sok barát nagyon becsült.
Ha tántorogtam olykoron,
A mámort győzte humorom!

Ám egyszer – nem volt kenyerem,
Segítsen hát, ki jó barát!
De nem segített senki sem,
Ajtót mutattak… Állj tovább!
Barátban így nem bízhatom,
Barát csak egy van: humorom!

Igen, hozzám ő hű maradt,
Erősített minduntalan;
És így segítve napra-nap
Lett ő a legdrágább javam.
Imám hát érte mormolom:
Uram, Te óvd meg humorom!

* * * * *