Megtisztítja e éjszakáim rettegõ álmoktól?
Feledem vajon az idõ mély sebeit?
Arcomon megülõ gondjaim jeleit,.
Mond nekem te Minden ható földet ölelõ!
Meddig lesz még lelkem gondtól reszketõ?
Mennyit bír el egy asszony lelke?
Mikor napról napra nõ annak terhe.
Már gondolni sem merem a nyugalmat !
Õrzöm még hitem, keresem a bizalmat,
Egyszer tán jobb lesz Uram
tán nem ér már több csapás.
Mond kérlek nekem! - ez nem önámítás.
Maró könnyeimmel meddig küszködök?
Tudom, múlik, semmi sem örök
Mond hát Istenem! - mond el nekem halkan...
Mert minden veszteségbe tudd!- kicsit bele haltam!
Nagy Krisztina