Egyszer csak beköszöntött a kikelet,
a hosszú tél búcsút intett.
Felkelt a nap, csiviteltek a fecskék,
a szellő magokat hintett.
Hullámok integettek a folyóban,
a felleg is sírva fakadt.
Majd hirtelen csönd lett, a nap előbújt,
a rügy, a bimbó megdagadt.
Pajkos szél virgonc szivárványt ringatott,
csengett a jácint harangja.
Szirmot bontott a nárcisz, a tulipán,
Tán tudsz valamit? - Faggatja.
Másnap már virágba borult a világ,
pompás virágok kacagtak.
Csak kacagtak? Kacagtak és meséltek,
keringőztek a madarak.
Ó, mennyi szépség volt, s micsoda illat
áradt! Krókuszok nyújtóztak
a napfényben, burukkoltak galambok ,
majd békésen ábrándoztak.