Egy pillanatra lehunyom szemem,
az elmúlt évekre emlékezem.
Hajnali harmat borul a tájra,
csepp mosoly redőződik a számra.
Mily gyorsan elillant gyermekkorom,
elsuhant, mint szél a virágokon.
Aztán szállt, elrepült az ifjúkor,
az álmok, tovatűnt, mint a kámfor.
Köröttem egyre többen utaznak,
fel, a fénybe, valamit kutatnak.
Rádöbbentem, már a csontom sajog,
én is csak egy hullócsillag vagyok.