Matt a múltam, fénytelen a jövőm,
Fényesítéshez nincsen már erőm.
Ötvenhét évesen már nincs semmi,
Mi az embert, még előre viszi...
Már majdnem kifeszül a pillanat,
Már majdnem kint lakom a híd alatt.
Már majdnem… véglegesen öregszem,
Már majdnem elfogyott az életem...
Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc