Ott keress, az erdő sűrűjében,
hol csendet füttyent minden kismadár,
szél kavarta avar gyűrűjében,
hol rezzenéssel télbe vész a táj.
Ott keress, a forrás hűs vizében,
a tisztaság ízét ízleld velem.
borzongj testem apró szögletében,
örömben üröm ott együtt terem.
S ha visszhangot őrző felleg leszek,
vagy jegenye mi fel, az égig ér,
mivel, ha kell tűzvillámot vetek,
és tücsökzenét mi csak őszig él.
Ott keress, hol álmot sző a jóság,
napfény bolyong, csiklandoz tétován,
mert abban rejtezik a valóság,
angyalrajok üzennek lét okán.
S míg a szél felhőkkel beszélget,
belénk köt sok-sok apró mozzanat,
kristálygömbök körökről mesélnek,
addig míg egyikük meg nem hasad.
Ott keress, hol a Nap a tünde kör,
de halld, ha halk eső hull, cseppre csepp,
gyűrűzve őrzi majd a víztükör,
a szebb jövő ott benne megreked.