A szemével kérve kérte,
Könnyek mosták az orcáját,
Én olvastam szíve fájdalmát.
Álmokat ringató
Jéghideg koporsó,
Pompás selyem,
A bélése benn!
Álmokat ringató,
Jéghideg koporsó,
Fáradt testem benne,
Bárcsak megpihenne!
Ezt mondták a könnyek.
Melyek csak jönnek, jönnek,
Szüntelen fájdalom,
Halkszavak, - Nem bírom! -
Én tovább olvastam,
A könnyek írta sorban,
Az arcán piruló,
Szelíd, lágy mosolyban.
Lelkem könnyû szárnyán,
Testem hideg árnyán,
Lebegve szállna,
Örök megnyugvásra!
Sóhajok hídján át,
Halkan suhannák,
Ne zavarja semmi,
Az élõk nyugalmát.
Bárány felhõk felõl
Õrködnék csendesen
Láthatatlan karral,
Óvnálak, ne ess el.
Hintenék elébed,
Bársony rózsaszirmot,
Szeretet teljes,
Szelíd, lágy mosolyt.
Vigyáznám életed,
Boldogan odafenn,
Adnék nedût szádba,
Kezedbe kenyeret.
Lennék életednek, sugárzó fénye,
Ragyogó csillag, mely világít az éjbe.
Lennék szerelem, kegyelem,
Fájdalmadra gyógyír,
Odafenn lebegve, megbocsátó, jó hír.
Csak ne kéne tûrnöm némán
Az utazást sorsom kínján:
Agyongyötört szívem
Marcangoló búját.
Fülembe hallani,
Sorsom robogását,
Hátamon érezni,
Ostor csattogását,
Ahogy hajtja a kaszás,
Sorsom paripáját:
Mielõtt eléri nyugalmam hazáját.
Csak ne lenne ily hosszú,
Ennyire fárasztó,
Csillagok közt a tejút,
Melyen lelkem, révbe jut.
2005.12.18.