Ó, szerelem! Bújj elő a virágszirmok közül,
ahol csábító a vágy, az illat!
Féltelek! Maradj! Csitt! A holnap még olyan messze,
most mámoros csókjaimat igyad!
Elpirul a szelíd szellő, tündöklik a liget,
lelkemmel érzem, szememmel látom.
Féltőn, bársonyosan cirógat a nap sugara,
mégis ölelő karodra vágyom!
Velem együtt sóhajtoznak apró bongyor felhők,
az ezüst hold már mellettünk fekszik.
Oly nagyon csillogó, mint a becses kerek gyűrűm,
csak a lobogó lángunk növekszik!
Csupasz az ég alja, szinte már koromfekete,
csak a szentjánosbogár világít.
Remegő vérvörös ajkunk, becéző szavaink,
az eget lassan narancsra festik.