A zápor csattanós cseppjei
csengenek a járdán, mint
ezüsttallérok,
melyeket gazdag úr szórt a
szolganép elé, hadd legyenek
a pórok boldogok.
Áldott és áhított e bűvkör,
arcokon szégyellős öröm,
mindez oly ritkaság,
de csak én látok ragyogó
kristályokat ott... a zápor
csupán égi áldás, nem más,
mint egyszerű valóság.