Merre jár vajon a kedvesem?
Elveszett, vagy kerül engemet?
Gondoltam, titokban meglesem.
Fél napja nem láttam – hol lehet?
Köröttem minden tárgy útba’ van,
csak csetlek és botlok én sután;
zaklatott vagyok, oly nyugtalan,
így telik egy egész délután.
Hiánya szívemben itt sajog,
már apró árnyakra rettenek,
neszek is bántanak, kis zajok,
türelmem a sátán vette meg.
A vágyam estére fényt talál,
megmenti tétova lelkemet;
szerelmem, mint kegyes, szép halál,
gyönyörű testébe eltemet.
Történjen bármi, és bármikor,
e forgó világi színpadon,
nincsen oly erő, mely eltipor,
míg egymást szeretjük ily nagyon!