H.Gábor Erzsébet
Anyám a minden
Anyám a Nap, az éj, a Hold,
szava szívemben mézet old,
sebeket gyógyít lelkemen -
annyira féltem, Istenem!
Gyenge már, mégis oly erős -
régi az érzés, ismerős!
Dagad a lába, s mennyit áll -
gondot ő ebből nem csinál!
Anyám a nyár, a tél, az ősz -
nem kéne már, de néha főz;
akkor, ha engem vár haza,
én lettem lám, a támasza.
Pedig, ha tudná, mennyire
kellene még a szent hite!
Ő az erős, s a gyenge én,
megbújok ránca rejtekén.
Anyám a szó, a hang, a dal -
két szeme csillog, hogyha hall.
Számon a szó csak ácsorog,
s könnyünk a percre rácsorog.
2017.05.04.